Szakszervezeti felmérés
2016. szeptember
A munkavállalók véleménye helyzetükről és a szakszervezetről
A TUDOSZ szakszervezet 2016. szeptemberében felmérést készített a tudomány és az innováció területén dolgozó munkavállalók körében. A felmérésben a munkavállalókat főképpen arról kérdeztük, hogy mi a véleményük jelenlegi helyzetükről és a szakszervezetről. A vonatkozó kérdőívet 184 munkavállaló töltötte ki. Az alábbiakban bemutatjuk a felmérés legfontosabb eredményeit és a kapcsolódó megjegyzéseket, értékeléseket illetve következtetéseket.
A válaszadók életkora
A válaszadók közel fele az 50 évesnél idősebb korosztályból került ki, de a 35 évesnél fiatalabb korosztály 19%-os részaránya is jelentősnek tekinthető. Utóbbi azt mutatja, hogy a szakszervezet formájában történő közösségi fellépés gondolata a fiatalabb munkavállalói korosztály tagjait is foglalkoztatja, melyben feltehetőleg komoly szerep jut a szakmai életút első harmadában még jellemzően nagyon alacsony fizetéseknek. A magyar tudományban a felmérés évében lezajlott elbocsátások 40-es és 50-es éveikben járó munkavállalókat is érintettek, jelezve, hogy ebben az ágazatban ma több évtizedes munka sem elegendő az egzisztenciális biztonság megteremtéséhez. Ugyanebben az évben az állami fenntartású intézmények összevonásával illetve megszűnésével kapcsolatos tervek és intézkedések tovább fokozták a munkavállalói bizonytalanságot minden korosztályra vonatkozóan. Az átalakulásokkal együtt járó esetleges elbocsátások különösen rossz helyzetbe hozhatják a nyugdíj előtt álló munkavállalókat. Ezek a hatások és események tükröződhetnek a véleményt nyilvánítók korösszetételében is.
Munkaviszony jellege
A válaszadók közel negyede határozott idejű munkaszerződéssel dolgozott a felmérés időpontjában. Összevetve ezt az értéket a válaszadók életkori összetételével, a munkaviszony jellegének eloszlásában tükröződni látszik az a gyakorlat, hogy az ágazat fiatalabb munkavállalóit jellemzően határozott munkaidejű szerződéssel foglalkoztatják. A magasan képzett fiatal munkavállalók tipikusan 8-9 évet töltöttek el az egyetemi és posztgraduális képzés keretei között azért, hogy megfelelő módon felkészüljenek szakmájuk gyakorlására, majd munkavállalóként azzal kell szembesülniük, hogy munkahelyük akár évente hosszabbítgatott határozott idejű szerződések keretében foglalkoztatja őket. Az egyébként is alacsony fizetés miatt hónapról-hónapra élő fiatal munkavállalók élethelyzete így rendkívül bizonytalan, ami önmagában is elegendő okot szolgáltathat a pályaelhagyásra és/vagy a külföldi munkavállalásra.
Munkarend
A válaszadók körülbelül harmada dolgozik fix, rugalmas/kötetlen és törzsidővel kombinált rugalmas munkarendben. Mindössze hárman számoltak be arról, hogy távmunkát végeznek. A távmunka előfordulási gyakorisága nagyon alacsonynak tűnik ahhoz képest, hogy a tudomány és innováció területén nem ritka, hogy valaki lényegében napi 8 órában számítógéppel dolgozik. A rugalmas/kötetlen munkaidőbeosztás tipikusan a kutatói vagy oktatói státuszban dolgozókra, míg a fix munkaidőbeosztás általában a nem tudományos beosztásban dolgozók munkarendjére jellemző. A törzsidővel kombinált rugalmas munkaidő (mikor a munkavállalónak a munkanap egy adott időszakában — pl. a 9h-tól 15h-ig terjedő idősávban — mindenképpen a munkahelyén kell dolgoznia, a munkakezdés és befejezés időpontját azonban ennek figyelembevételével ő választhatja meg) előrelépést jelent a fix munkaidőbeosztáshoz képest, de általában nem összeegyeztethető a kutatói és oktatói státuszban dolgozók munkájával, melyhez a rugalmas/kötetlen munkarend illeszkedik. Sajnos újabban egyes munkahelyek a közszférában törzsidővel kombinált rugalmas munkarendet írnak elő a kutatók számára is, amivel komolyan megnehezítik és éppenséggel el is lehetetleníthetik számos kutató munkáját.
Főálláson túli munkavégzés
A válaszadók háromnegyede főállásán kívül nem dolgozik máshol, így a megélhetés tekintetében a munkahelyén elvégzett munka után járó munkabérre kell támaszkodnia. A válaszadók negyede a főállása kapcsán kapott keresetet valamilyen plusz munka végzése útján egészíti ki. A többség számára tehát létkérdés, hogy meg lehessen élni az ebben az ágazatban megkereshető fizetésekből.
Elégedett a fizetésével?
A válaszadók túlnyomó többsége, 82%-a nem elégedett a fizetésével. A magasan képzett, világszínvonalú munkát végző kutatók és oktatók, valamint a munkájukat segítő, nem tudományos beosztásban, de a saját területükön kimagasló színvonalon dolgozó ágazati munkavállalók joggal várják el a magyar társadalomtól a jelenleginél magasabb szintű társadalmi és anyagi megbecsülést.
Elégedett a munkakörülményeivel?
A válaszadók jelentős része, 41%-a nem elégedett a munkakörülményeivel. Ez meglehetősen magas arány, hiszen ha a munkakörülmények nem megfelelőek, akkor a munka sem végezhető megfelelő hatékonysággal. Annak érdekében, hogy megismerjük azokat az okokat, amelyek miatt a munkavállalók nem elégedettek a munkakörülményeikkel, külön felmérést indítottunk, ahol kérjük, hogy aki nem elégedett jelenlegi munkakörülményeivel, írja meg számunkra, hogy miért.
Szakszervezeti tag?
A válaszadók közel fele szakszervezeti tag, egy fő kivételével valamennyien a TUDOSZ tagjai. Ezzel a felmérésre válaszolók körében felülreprezentáltak a szakszervezeti tagok tényleges munkavállalói arányukhoz képest. Ez nem meglepő, hiszen a szakszervezettel kapcsolatos kérdésekben a szakszervezeti tagok általában aktívabb szerepet vállalnak. Mindenesetre ennek alapján a kapott válaszok közel azonos mértékben tükrözik a szakszervezeti tagok és a nem szakszervezeti tagok helyzetét és véleményét.
Ennél a kérdésnél megkértük a válaszadókat, hogy írják le, hogy miért szakszervezeti tagok, vagy miért nem szakszervezeti tagok, a megelőző válaszuktól függően. 66 érdemi válasz érkezett, ebből 35-en azt írták le, hogy miért nem tagok, 31-en pedig azt, hogy miért tagjai (a) szakszervezetnek.
A nem tagok
- 34%-a jelöl meg olyan okot, mely szerint munkahelyén nem tartja hatékonynak ill. eredményesnek a szakszervezeti tevékenységet,
- 26%-a utal okként arra, hogy nem rendelkezik elegendő információval a szakszervezetről illetve annak tevékenységéről,
- 9%-a utal arra, hogy a fizetendő tagdíj miatt nem szakszervezeti tag,
- 6%-a olyan (politikai jellegű) ideológiát lát a szakszervezetben, amivel nem ért egyet.
A szakszervezeti tagok
- 35%-a jelöli meg tagsága okaként a szakszervezet révén megvalósuló közösségi érdekképviseletet illetve érdekérvényesítő erőt,
- 19%-a emeli ki az összefogás illetve szolidaritás fontosságát mint fő okot,
- 10%-a utal a szakszervezet szerepére a jogszerűség és törvényesség biztosítása terén,
- 10%-a említi okként a szakszervezet által tagjai részére nyújtott segítséget illetve jogi tanácsot.
Hatékonyan képviseli a szakszervezet a munkahelyén az érdekeit?
A válaszadók 44%-a szerint a szakszervezet legalább időnként hatékonyan képviseli az érdekeit a munkahelyén, 23%-uk nem tartja hatékonynak az érdekképviseletet, a válaszadók harmada pedig nem rendelkezik elegendő információval ahhoz, hogy megítélje a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységének hatékonyságát a munkahelyén. Utóbbi válaszadók viszonylag magas részaránya felhívja a figyelmünket arra, hogy a szakszervezetnek hatékonyabb és eredményesebb utakat kell találni abból a célból, hogy a munkavállalókat tájékoztassa a saját tevékenységéről. Akik legalább időnként hatékonynak találják a szakszervezeti érdekképviseletet, azok kevesebben vannak, mint a válaszadó szakszervezeti tagok, ezért a szakszervezeti tagok között is vannak legalább néhányan, akik vagy nem elégedettek az érdekképviselet hatékonyságával, vagy nem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy azt megítéljék.
Mit vár a szakszervezettől?
A válaszadók 57%-a kizárólag érdekvédelmet, 41%-a pedig érdekvédelmet és szolgáltatásokat vár a szakszervezettől. A válaszadók számára tehát elsődleges fontosságú az érdekvédelem területén kifejtett tevékenység.
A válaszadókat megkértük, hogy rangsorolják a különböző érdekvédelmi területeket annak megfelelően, hogy mennyire tartják azokat fontosnak. Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogy a különböző területeket a válaszadók hány százaléka tartotta nagyon fontosnak illetve fontosnak vagy nagyon fontosnak. Az ábra alapján a válaszadók kiemelt fontosságúnak tartják a munkahelyi érdekvédelmet és a bértábla rendezésének kérdését.
A válaszadókat különböző szolgáltatások megfelelő rangsorolására is megkértük. Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogy a különböző szolgáltatási területeket a válaszadók hány százaléka tartotta nagyon fontosnak illetve fontosnak vagy nagyon fontosnak. Az ábra alapján a válaszadók a felsoroltak közül a segély nyújtását tartják kiemelt fontosságúnak.
Szakszervezeti tagként hajlandó lenne a közösség érdekében valamilyen feladatot, tisztséget elvállalni?
Az ábra szerint a kérdésre választ adó 148 munkavállaló több mint fele legalább időnként tevékenyen is részt venne a közösség érdekében végzett szakszervezeti munkában.
